~~°°Life's a bitch. Oh no, wait. Thats' U.°°~~
°°I\'m Not Here...°°



~~LiFe's a ßitCh. Oh, |/|o Wa|t... Thät's U.~~

~~Üdv a világomban. Egy világban, ahol semmi sem az, aminek látszik... Lépj beljebb. ~~

 
°°CräZy°°

::Äktuális Friss::

2012.Április 19.

- új design, kicsit tavasziasabb
- új blog bejegyzés

 
°°ProBlem??°°

.:: Aoi~Midori ::. az oldal
.:: Creätive ::. grafika, fic
.:: 
Pretty Girl ::. blogom
.:: Secrets :: egy kitalált világ

 
°°My Ðeärs°°

::.Nayu.:: Sunnie :: Chi ::

 
3. Fejezet

 

 
 
 Hamar el jött a szombat reggel, ami kicsit fejfájósan indult. Nem aludtam valami sokat, mivel egész végig az elmúlt pár órán járt az agyam, nem tudtam pihenésre bírni magam. És ez mellé még jött egy kis macskajaj. Tudtam, hogy nem kellett volna annyi pezsgõt meginnunk az éjszaka folyamán. Berúgásról szó sincs, teljesen józan voltam. De ha már csak egy korty pezsgõ is kerül a szervezetembe, biztos, hogy azt csúnya fejfájás fogja másnap követni. Kikászálódtam az ágyból és feltettem fõni egy kis kávét, gondoltam biztos Annának is jól fog jönni. Bekopogtam hozzá, de nem érkezett válasz. Ezt megismételtem egyszer-kétszer, de még mindig nem jött semmilyen hang a túloldalról, így benyitottam. És akkor láttam, hogy Anna sehol nem volt. Mégis hova mehetett? Elõkotortam a táskámból a mobilomat és felhívtam. Pár csöngés után felvette. Csak leszaladt a közértbe reggeliért és nem akart felkelteni, látta, hogy teljesen ki voltam merülve, így inkább hagyott aludni. Pár perc elteltével otthon is volt és közösen megreggeliztünk. Nem nagyon beszélgettünk a tegnap estérõl, legalábbis õ nem hozta fel. De nekem beszélnem kellett. Éreztem, hogy muszály ki adnom magamból azt, ami miatt szinte egy percet sem aludtam a tegnap este után.
- Mit gondolsz Tonyról?
- Hm? Tonyról? Hát... hogy õszinte legyek nem sokat beszélgettem vele az este, csak addig, amíg ott ültem veletek. Ugye utána szinte az egész estét Alannel töltöttem, max annyira mentem oda, amíg ittam pár kortyot. Miért? Talán valami gond van vele?
- Nem. Épp ez az, hogy nincs. A gond velem van. Nagyon is nagy gond. - mondtam elkeseredetten.
- Mégis mi? Azt ne mond, hogy belezúgtál egy este után. Az nem vallana rád.
- Épp ez az, hogy igenis de. Gondolj bele, hogy eddig akárkivel együtt voltam, semmi idõ alatt bele szerettem. Azok után a balúl elsült kapcsolatok után építettem egy falat magam köré és azóta nem esek ilyen hibákba. De nem, nem errõl van szó. Hanem, hogy... ugye egész este vele beszélgettem. És egyszerûen nem értem magam. Olyan könnyen megnyíltam neki. Persze próbáltam megtartani a saját, a csak rám tartozó dolgaimat, de így is túl nyitott voltam, túl õszinte. Tudod jól, hogy már nem vagyok ilyen.
- Nem lehet, hogy érezted, hogy õ más?
- Jaj már, mindenkire azt hiszem, hogy Õ majd más lesz, Õ különleges lesz, blablabla. Hagyjál már...
- Jó-jó, ne harapja le a fejem Másnaposság királynõje.
- Köszönöm szépen... - fintorogtam.
- Csak viccelek te csacsi. Figyelj... Ha úgy vesszük, már jó ideje nem volt egy párkapcsolatod sem. Lehet, hogy egyszerûen csak jól esett vele beszélgetni, mert úgy érezted lehet, és hogy õ sem hamis kártyás, ahogyan te sem... Fogtok még találkozni?
- Megadta a vállakozásuk címét, meg a telefonszámát is, ha netán eltévednék... és...
- Mi-mi-mi-mi? Már meg adta a telefonszámát? Akkor nyert ügyed van. Ebbõl látszik, hogy elég nagy hatást gyakoroltál rá egy este alatt.
- De én nem akartam, ennek nem kéne örülni. Én nem vágyom senkire. Annyira jó nekem egyedül, szingliként, néha szórakozni egy-két emberrel.
- Jaj, ne legyél már tiszta Samantha a Szex és New Yorkból. - vetette oda nekem.
- Kikérem magamnak, nem vagyok olyan mint õ. Az egy dolog, hogy hülyítem a pasikat, de egyikkel sem bújok ágyba. Nem vagyok olyan mint õ. Inkább akkor már hasonlíts Carriehez.
- Neked nincs Biged, szóval felejtõs. - nevette el magát.
- Még lehet. Mi van ha feltûnik valaki a múltamból és úgy járok mint õ? Több év után megkéri a kezem?
- Azt hiszem eltértünk a témától, ne álmodozz, nem a sorozatban vagyunk, ilyen a világon nincs. Szóval, visszatérve az elõzõhöz. Menj el ma a bolthoz, beszélgess vele, stb. Ismerd meg egy kicsit jobban. Aztán ha szimpatikus neked, és még õ is ugyanúgy odáig van érted, mint tegnap, akkor egy próbát megér, nem? Rád férne már egy kis boldogság.
- Ha egyáltalán boldogság lenne... Valami buktatónak akkor is kell lennie a dologban, túl tökéletesnek tûnik... Hallod hogy beszélek? Egy este után azt mondom valakire, hogy tökéletes. Atya ég, mi lett velem...?
- Csak kezdesz visszatérni. Neked is van szíved, lelked, ami néha simogatásra vár. És nem éppen tõlem, a barátnõdtõl, mert én mindig veled vagyok, hanem egy férfitól. Te is nõbõl vagy, ne csodálkozz. Lehet csak a kémia vonz annyira hozzá, ha igen, legalább egy jó numera lesz a dologból.
- Anna! Ilyet se hallottam még tõled.
- Hm... változnak az idõk, változnak az emberek.
- De ennyi idõ alatt? - csodálkoztam, de persze jót nevettem azon amit mondott. - Na jó, együnk, aztán majd lesz ami lesz...
 Attól, hogy Annával átbeszéltem a dolgokat, semmivel se jutottam elõrébb. Nem lettem okosabb semmivel. Ugyanúgy tanácstalan voltam magammal és a viselkedésemmel kapcsolatban. Ennyire még sose veszítettem el a fejem és úgy néz ki önmagamat egy férfi miatt. Mondjuk ha bele gondolok nem is vagyok önmagam. Legalábbis ahogyan a férfiakhoz viszonyultam az csak egy szerep. De a saját lelki biztonságom érdekében. Lehet kezdek belefáradni, hogy jó ideje csak emögé az álarc mögé bújok.
 A nap hátralevõ részében nem sok mindent csináltam, mivel nagyon rosszul voltam egész végig. Fájt a fejem, a közérzetem borzalmas volt, az energia szintem teljesen lenullázódott. Így nem vágytam semmi másra, csak hogy otthon feküdhessek a laptopom elõtt, tömérdek mennyiségû sorozatot megnézve. Anna nem volt otthon. Haza ugrott a maradék dolgáért amit Péternél hagyott. Valahogy még akkor is felfoghatatlan a számomra, hogy külön váltak útjaik. Azt hittem együtt fognak megöregedni. Természetesen nekik is voltak gondjaik, de hát az melyik párnak nincs. Minden párkapcsolatnak meg vannak a maga buktatói, de ha az ember küzd, akkor ezeket ki lehet kerülni, és akkor marad a boldogság, és fent marad az a kép, amit kicsi korunkban megálmodunk. Hogy majd nagypapa és nagymama korunkban egy hideg téli éjszakán a lángoló meleg kandalló elõtt fogunk ülni és nézegetjük a régi fényképeket, és együtt emlékezünk vissza a régi szép emlékekre. Azt hittem õk is ilyenek lesznek. Hogy majd görbe bottal fognak egymás mellett sétálni, önfeledt mosollyal az arcukon, én pedig majd irígykedve fogom õket nézni. Hogy igen, nekik sikerült. Megmutatva a csúf ronda életnek, hogy igen is vannak még olyan emberek, akiknek ez sikerülhet. De valami történt, valamiért mind a ketten belefáradtak ebbe. Pedig azt hittem lesz erejük. Vagy inkább reméltem, hogy lesz erejük. Mert felnéztem rájuk. Olyan akartam lenni mint õk, olyan szerencsés. De ha bele gondolunk ennek így kellett lennie. Nem ez volt megírva a sorsukban, hogy együtt maradjanak. Mind a kettejüknek mást szántak az égiek. Vajon nekem is van valaki, akit nekem szántak?
 Amíg ezen gondolkodtam neki álltam tanulni a következõ ZH-ra. Kicsit elmaradtam a munka miatt a tanulással, így volt mit bepótolnom. Kezdett esteledni mikor megszólalt a telefonom. A kijelzõjén láttam, hogy Anna az.
- Mondjad szívem? - vettem fel a telefont.
- Niki, kéne a segítséged. Már itt vagyok a parkolóban és van pár doboz amit fel kéne vinni és nincs kedvem kettõt fordulni. Segítenél nekem?
- Persze, megyek. - letettem a telefont és lementem. Mikor le értem a parkolóba láttam Annát, oda mentem hozzá és segítettem neki felcipelni a dobozokat. Szinte csak ruhák voltak benne. Pár könyv, a laptopja, és még pár fontosabb holmi.
- Tudod ki hívott? - kezdett bele a beszélgetésbe mikor leültünk vacsorázni. Kérdõn néztem rá, mire elkezdett vörösödni. - Tony...
- Hogy mi??? - szinte majdnem félre nyeltem a számban levõ falatot mikor kimondta a nevét. - Hogy? Mégis hogy? Honnan tudja a számod?
- Alannek megadtam a buliban. És felhívott, beszélgettünk... Aztán hallottam a háttérben Tony hangját és mikor megmondta neki Alan, hogy velem beszélsz, kikapta a kezébõl a telefont.
- Mit akart? Ugye nem azt amire gondolok...
- Ha arra gondolsz, hogy elkérte a számod, én pedig megadtam neki, akkor igen, jól sejtetted...
- Anna!!!!! Kitekerem a nyakad! Minek adtad meg neki a számom? Direkt nem adtam meg... Tudod jól, hogy nem akarok senkit! - förmedtem rá. Mérgemben kiborítottam az ételt a kukába, a mosatlant bevágtam a mosogatóba. - Mond, hogy minek adtad meg neki? Hm?
- Nyugi már tigris. Mondta, hogy tiszta hülye, hogy nem kérte tõled el a telefonszámod, és szinte könyörgött, hogy adjam meg. Mondtam neki, hogy ez szerintem nem jó ötlet, és nem fogsz örülni, hogy a hátad mögött akcióztam... Hát jól sejtettem... Ahelyett, hogy örülnél, hogy szereztem neked egy jó pasit.
- Az egy dolog, hogy kb. az a férfi, akit álmaimban képzeltem el magamnak. De nem akarok senkit. Remekül érzem magam... egyedül! Élvezem, hogy néha flörtölgetek férfiakkal, de ennyi. Van nekem nagyobb gondom is, mint hogy állandóan a pasim miatt aggódjak.
- Még is miért kéne aggódnod? Szerintem elég normálisnak tûnik.
- De csak tûnik. Az nem azt jelenti, hogy az is. Péter is elég normálisnak tûnt és nézd meg hogy végeztétek 3 év után. - ahogy ezt kimondtam akkor jöttem rá, hogy végül mit vágtam Annához. - Anna... én... - rám nézett, láttam, hogy szemei könnybe lábadtak. Felállt az asztaltól és mindent ott hagyva beviharzott a szobájába, majd becsapta maga mögött az ajtót.
- Bassza meg... Anna! - utána mentem, de az ajtaja be volt zárva. - Kérlek nyisd ki.
- Menj innen, most nem akarok veled beszélni. - szólt vissza az ajtó mögül. Le ültem az ajtó elé és megpróbáltam úgy beszélni vele.
- Nagyon sajnálom, tudod, hogy nem úgy gondoltam. Csak ideges lettem, és kicsúszott a számon. Tudod jól, hogy nem ezt akartam mondani.
- Akkor még is mit?
- Én... tényleg... sajnálom... ne haragudj... kérlek! - nem kaptam választ. Nem tudtam, hogy mit mondjak neki. Iszonyatosan nagy lelkifurdalásom amiatt, hogy ilyet mondtam neki. Pár perc telt mire kinyílt az ajtó.
- Tudod... annyira belehülyültél ebbe a képbe amit magadról próbálsz alkotni, hogy azt hiszed mindenki olyan mint te. Azt hiszed, hogy 2 hét alatt túl vagyok az egészen, csak azért, mert egy este jól éreztem magam egy férfival. Én nem olyan vagyok mint te. Nem tudok két hét alatt túl lendülni egy 3 éves kapcsolaton, aminek semmi perc alatt vége lett. Ne gondold azt, hogy nekem olyan rohadt könnyû ez. Neked biztosan az lenne, mert te vagy a nagy jégkirálynõ, akit senki se bánthat meg. De teljesen begolyóztál emiatt... - nézett le rám, mire szinte tátva maradt a szám.
- Tessék? Anna... baromira hálás lennék, ha nem vágnál ilyeneket a fejemhez.
- Miért? Az jobb amit te mondtál?
- Nem, egy fokkal se jobb. De nem gondoltam komolyan. Csak kicsúszott, ennyi. De... ahogy elnézem, te teljes mértékben ezt gondolod rólam. - fogtam magam és felálltam, majd bementem a fürdõszobába. Nem hiszem el, hogy ezt mondta nekem. Véletlenül mondtam neki valamit, és ilyeneket vágott a fejemhez. Megértem, hogy megsértettem, de azért az egy kicsit erõs volt, amit nekem mondott. Én nem vagyok ilyen. Hozzá hasonlóan én se tudnék túllépni 2 hét alatt egy 3 éves kapcsolaton. Az egy dolog, hogy mit mutatok magamról, hogy mit látnak rólam mások, de ez csak egy álarc. De nem is fogok mást mutatni addig, amíg nem találok rá méltónak senkit, hogy meglássa milyen is vagyok igazából. De Anna tudta milyen vagyok, és még is ilyenket mondott. Nagy mérgelõdésemben inkább csináltam magamnak egy forró fürdõt, majd miután lefürödtem elmentem lefeküdni. Úgy egy fél órára rá kopogtatást hallottam az ajtómon és Anna nyitott be. Nem szólt semmit és bebújt mellém az ágyba és vállamra hajtotta fejét.
- Nagyon szépen kérlek, hogy ne haragudj... Egyszerûen... nem vagyok túl rajta. És nem is leszek még, nagyon sokáig. Túl sok minden kavarog bennem. Tudod, hogy nem vettem volna magamra amit mondtál, de most túl vagyok fûtve érzelmileg. Nem tudok kezelni dolgokat, azt se tudtam amit mondtál. Ezért teljesen felhúztam magam rajta, és olyanokat vágtam a fejedhez, amit nagyon, de nagyon megbántam.
- Jaj, Anna... Nem haragszom... Ezt te is tudod. Mind a ketten mondtunk hülyeséget, de ez van. Kimondtuk, nem tudjuk visszaszaívni, sem kitörölni. De köszönöm, hogy bocsánatot kértél. És te se haragudj. Hülyék voltunk mind a ketten. De hát mi vagyunk Anna és Niki. A számát se tudom már hány éve tartunk ki egymás mellett. És itt is leszünk egymásnak. A pasik jönnek és mennek. És mi segítünk egymásnak, hogy kiheverjük az újabb sérüléseket, és egyben tartjuk a másikat. Úgyhogy ne idegeskedj, nem haragszom. - mondtam és adtam egy puszit a homlokára. - De most aludj te jómadár. Holnap kicsit átrendezzük a lakást, úgy döntöttem.
- Tessék?
- Jól hallottad. Túl szûk lett, sok cuccod van, nem férek el tõled. - nevettem. - Kell egy kis helyet csinálnunk, meg fel kell dobnunk pár bútorral. Van egy kis félre tett pénzem, amit erre gyûjtöttem. Úgyhogy, alvás, hosszú napunk lesz. - mondtam és átfordultam a másik oldalamra. Sok dolgot vágtunk egymás fejéhez az éjszaka folyamán, de nem tudtunk haragudni a másikra. Mindig megvédtük egymást, és ez továbbra is így lesz. Megfogom õt védeni, hogy ennél nagyobbat ne sérüljön. És segítek neki összeszedni a szíve darabjait, kezembe fogok egy ragasztót, és az ezer kis darabot egyenként összerakom, hogy egy új, teljes képet alkosson. Mert õ is ezt tette velem. Mindig megrázott, ha fel akartam adni, és bár a földbe döngölt szinte már fájó igaz szavaival, hogy helyre jõjek, de mindig felszedett a padlóról. Ezért örök életemben hálával fogok tartozni neki és itt leszek neki, hogy bármi áron, de segítsek rajta.
 Másnap korán reggel fekeltünk és elmentünk egy közeli bútor nagykerbe, hogy vásároljunk pár dolgot. A nappalink elég üres volt, csak egy kihúzható kanapé volt benne, egy szekrénysor, rajta az otthonról vitt hatalmas nagy televíziómmal és házimozi rendszeremmel, meg pár könyvvel. Nem vittem otthonról sok dolgot és a vásárlásig se jutottam el, de Annával az oldalamon ez végre bekövetkezett.
 A kanapéra vettünk egy szép húzatot, rá pár rózsás díszpárnát. Ránézésre tényleg úgy voltak megcsinálva mint a rózsák, nagyon szépek voltak. Ezekbõl vettünk egy feketét és egy élénk rózsaszínt, ami remekül ment a vaj színû húzathoz. Vettünk még a nappaliba gyönyörû gyertyákat, amiknek kellemes illatuk volt, azokhoz üveg tartókat. Vettünk még egy kisebb dísszõnyenyeget. A szekrénysorra még vettünk pár díszt, meg a falra egy egy szép képet. Vásároltunk még pár díszes poharat az étkezõbe. Meg még egy-két dolgot a hálószóbáinkba, majd mentünk a pénztárhoz fizetni. Mikor már mi kerültünk volna sorra megcsörrent a telefonom. A kijelzõn egy idegen szám jelent meg, mire rá néztem Annára.
- Ha letettem a telefont megverlek, itt a bolt kellõs közepén... - mondtam neki mosolyogva, mire szegény lányban a vér is megfagyott, ahogy ránéztem. Felvettem a telefont. - Tessék?
- Hallo!? Nikivel beszélek? - szólt a másik oldalon levõ személy. A hangja ismerõs volt, de nem az volt akire számítottam. A vonal túlsó végén Péter hangját vettem ki.
- Igen, de... - hátra néztem Annára. - Tartsd egy kicsit...
- Ki az? Tony? - kérdezte kíváncsian Anna, mire megráztam a fejem.
- El kell intéznem valamit, kifizetnéd ezeket? Mire be kell pakolni a kocsiba visszajövök. Pár perc... - elõretolakodva kimentem a sorból, a biztonsági õr szerintem azt hitte loptam valamit, mert úgy rohantam ki az épület elé. - Mondjad. Mégis hogy van bõr a pofádon felhívni engem? - mondtam higgadtan, közben rágyújtottam egy szál cigarettára.
- Ne haragudj, hogy téged hívlak, de Anna nem képes reagálni a hívásaimra... Csak... nem is tudom miért hívtalak.
- Ha azért, hogy beszéljem rá Annát, hogy az undorító, térden csúszó fejedet visszafogadja, azt felejtsd el. Nem bántottad így is eleget az évek során? Jobb lesz neki nélküled, és nekem is. Nem okozol több fejfájást senkinek.
- Még is mirõl beszélsz? - mondta felháborodottan Péter. Hangján hallottam, hogy a nem túl kedves válaszaimmal kezdem kihozni a sodrából. De hogy õszinte legyek ez is volt a célom. Hogy felidegesítsem, rám csapja a telefont, és utána ne hívjon. Mert már ismerem annyira, hogy nem fog hívni.
- Arról, te patkány, hogy sürgõsen verd ki a fejedbõl a barátnõmet. Ha megtudom, hogy egyszer is felhívod ezután a beszélgetés után, megkereslek, és letépem a fejed a helyérõl. Majd olyan messzire dobom, hogy még a helyszínelõk sem fogják megtalálni... Ezt veheted halálos fenyegétsnek is. Ne merj a közelébe kerülni, mert itt és most megesküszöm neked, hogy kicsinállak. És én nem csak jártatom a szám, te is tudod jól. Szemtanúja voltál anno pár dolognak... És szerintem nem akarsz azoknak a sorsára jutni,  akik egyszer engem magukra haragítottak. A békesség megõrzése végett hagyd békén õt.
- De nem tudom csak úgy elfelejteni... Szükségem van rá. - hangján hallottam, hogy nem volt tiszta, gondolom megint alaposan a pohár fenekére nézett.
- Megint ittál...
- Én nem, csak... egy-két pohár sört.
- A hangodból ítélve azt a kis csöröcskét pár pohár rövidecske is követte... Na figyelj. Nekem nincs veled semmi bajom. Tudod, hogy kedvellek. Csak... ha rád nézek a gyomrom is felfordul, fõleg ha arra gondolok szegény Anna mennyit szívott miattad. Úgyhogy... ha szeretnél velem továbbra is ilyen semlegesen kellemes kapcsolatot ápolni, akkor tedd le szépen a telefont, ne hívogasd egyikõnket se, és keress egy hozzád hasonlóan elcseszett nõszemélyt. Mert a barátnõm túl jó, gyönyörû, okos, egyszóval tökéletes a te tökéletlenségedhez képest. Felfogtad, kedves? - pár percig csak néma csöndet hallottam a telefonban, majd mire Péter sóhajtott egy nagyot, mint aki nagy nehézségek árán, de beletörõdött sorsába. Vagyis inkább abba a sorsba, amit én írtam meg neki.
- Jól van... felfogtam... Ígérem, hogy eggyikõtöket se fogom hívni.
- Se üzenet, se e-mail, se facebook, semmi. Tilts le mind a kettõnket azon az oldalon. Még csak ne is lássunk téged, vagy a rád utaló nyomokat... Ha ezt mind felfogtad, akkor vedd úgy drágám, hogy ez a beszélgetés nem történt meg. Értve vagyok?
- Rosszabb vagy bárkinél. Önzõen ki akarod sajátítani magadnak.
- Nem, csak tõled óvom. A viszont nem hallásra. - és ezzel letettem a telefont. Kellett egy kis idõ mire magamhoz tértem a meglepettségtõl. A maradék pár slukkot elszívtam és visszamentem Annához. Az egyik padon ülve, fagylaltot majszolva várt rám. Ahogy ránéztem nem egy érett felnõtt nõ, hanem egy aranyos kislány jutott az eszembe. Akit bármi áron, de meg kellet védenem az õt érhetõ fájdalmaktól. Ha nem is az összestõl, de pártól, amire volt lehetõség, muszáj volt. És Péter egy ilyen lehetõség volt, amit ki kellet védenem. Kegyetlenségnek tûnhetett a részemrõl, de abban a helyzetben az volt a legjobb amit tehettem.
- Na végre. Kivel beszélgettél ilyen sokáig? Fizettem és már az utolsó gombóc fagyimnál tartok a háromból.  Ha nem Tonyval, akkor kivel tudtál ennyi ideig társalogni?
- Bocsánat, csak feltartottak. Az egyik csoporttársam volt. Nem tudtam pár dolgot a mostani Zh-val kapcsolatban és kértem tõle egy kis segítséget.
- És megkaptad a kérdéseidre a válaszokat?
- Igen... megkaptam... Úgyhogy, most teljes mértékben elégedett vagyok.
- Ennek örülök. - mondta kedvesen, majd elkezdte tolni a parkoló felé a vásárló kocsit. Némán sétáltunk egymás mellett, én végig az arcán fürkésztem. Boldogságot láttam rajta, vagy elégedettséget... vagy talán a kettõ egyvelegét. És emiatt büszke voltam rá. Persze látszottak rajta az elmúlt hét eseményei, de remekül tartotta magát, és ahogy elnéztem nem kellett neki már túl sok idõ hátra, hogy újból 100%-os teljesítményt nyújtson. Ezért is szerettem õt annyira és néztem fel rá. Akármikor történt valami, búslakodott, kisírta vagy éppenséggel kidühöngte magát, de hihetetlen gyorsasággal tudott regenerálódni. Amíg nekem több hétig vagy hónapig tartott kihevernem egy-egy kapcsolatot, õ hamar túl lesz rajta. Emiatt volt az, hogy ha velem volt, én is hamar felépültem egy-egy lelki sebbõl. Mivel belõle merítettem erõt, ha nekem nem volt elég. És ezért hálával tartozom neki. Ezért fogom megóvni Pétertõl. Nem fogom engedni neki, hogy ennél is jobban szétcibálja a lelkét, amikor már az apró darabokat olyan jól összeragasztotta.
 

                                                                                                                                                                                      

 


 

 

 


 


 


 


Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?