~~°°Life's a bitch. Oh no, wait. Thats' U.°°~~
°°I\'m Not Here...°°



~~LiFe's a ßitCh. Oh, |/|o Wa|t... Thät's U.~~

~~Üdv a világomban. Egy világban, ahol semmi sem az, aminek látszik... Lépj beljebb. ~~

 
°°CräZy°°

::Äktuális Friss::

2012.Április 19.

- új design, kicsit tavasziasabb
- új blog bejegyzés

 
°°ProBlem??°°

.:: Aoi~Midori ::. az oldal
.:: Creätive ::. grafika, fic
.:: 
Pretty Girl ::. blogom
.:: Secrets :: egy kitalált világ

 
°°My Ðeärs°°

::.Nayu.:: Sunnie :: Chi ::

 
2. fejezet

2 hét telt el, mióta Anna hozzám költözött. Lestem minden kívánságát, mindig vettem neki valami kicsike édességet, mert tudom jól, hogy ha az ember maga alatt van, ez sokat segít. Ha túl sokat nem is, de legalább egy kicsike boldogság hormont termel a szervezetben, amitõl mindjárt más az ember közérzete. Azért vigyáztam arra, hogy ne tömje tele magát, mert tudtam jól, hogy ha az én elkényeztetésem miatt felszedett volna pár kilógramot, azt sose bocsájtotta volna meg nekem. Mind a ketten bejártunk az elõadásainkra, mellette szorgosan dolgoztunk, a hétvége a pihenésé volt. Olyankor mind a ketten beálltunk a konyhába, fõztünk valami finomat, délutáni programként sétálgattunk a közeli parkban, esténként futni jártunk. Még egy-két évvel ezelõtt nagy futási lázban égtünk, de soha nem jött össze a dolog. De akkor, hogy végre együtt laktunk, úgy döntöttünk, hogy újra megpróbálkozunk a dologgal. 2 hét alatt kezdtünk formába lendülni és az eleinte negyed órás futásokat feltornáztunk háromnegyed órára. Csak szépen lassan, nem akartuk megerõltetni magunkat, hiszen valahogy bírnunk kellett másnap a munkát.
Egyre jobban közeledett a hétvége, és lassan azon kaptuk magunkat, hogy péntek este van, és mi otthon ülünk a televízió elõtt. Mint valami öreg házaspár, úgy nézhettünk ki a párnáink és a lepedõink társaságában, szanaszét állt hajjal, kinyúlt polóban és nadrágban.
- Na jó, ez nem mehet így tovább! - csaptam le az asztalra a távirányítót és felálltam a helyemrõl. Anna két falat étcsokis torta közepette nagy szemekkel meredt rám, hogy hirtelen mi üthetett belém. - Drágám, péntek este van, és 22 éves létünkre itthon ülünk. Na nehogy már! Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Ilyenkor vannak a legjobb bulik a városban. A leghelyesebb férfiak is ilyenkor mennek el szórakozni.
- Oh, várj csak... Nekem nincs szükségem senkire, nem akarok felszedni senkit. - vágott a szavamba.
- Jaj már... nem arra gondoltam, hogy ma este hozz fel valakit és érezzétek jól magatokat a másik társaságában. Csak el kéne menni valamerre, kicsit flörtölgetni, legurítani pár pohár felest, táncolni. Úgy mint a régi szép idõkben, amikor szingliként együtt buliztunk, még gimis korunkban. Azok voltak ám az igazi erezd el a hajam partik. Mit szólnál, ha a nosztalgiázás kedvéért, elmennénk valamerre?
- Nézz már rám, hogy nézek ki. Legalább egy óra, mire elkészülök. - mutatott a hajára, ami egy kontyban volt felfogva a fejetetejére. Ezt a láványt nem bírtam megállni nevetés nélkül, és elkezdtem hangosan nevetni. - Na menj a fenébe! - morgott és hozzám vágta a párnáját. - Jól van. Ha annyira szeretnél kimozdulni, akkor gyerünk. Egy órát kérek, és összeszedem magam.
- Ez a beszéd kislány! Én is neki állok készülõdni, elõ kell kotornom valami jó kis rucit. Szerencsére már tavaszodik és fel lehet venni az igazi szexi darabokat, amik minden szemet magukra szegeznek.
- Te olyan bolond vagy.
- Most miért? Nem a lakhelyünkön vagyunk, mármint a szülõvárosunkban. Ott elég volt egy szûkebb farmer és egy kicsit mélyebben kivágott felsõ. De ez itt Pest, itt jól kell kiöltözni egy bulihoz, különben be se engednek.
- Nem kell bemutatnod. Ne csinálj úgy, mint ha még sose jöttünk volna fel együtt.
- Jó-jó, de menj készülõdni! - mondtam és ahogy elmentem mellette kicsit rácsaptam a fenekére, hogy ezzel is jelezzem neki, hogy gyorsan öltözzön fel. Bementem a szobámba, és az egész szekrényemet kipakoltam, mire találtam egy olyan ruhát, amit méltónak találtam ahhoz az estéhez. Egy fekete comb középig érõ ruha volt, hátul cipzáros, pánt nélküli, az elején gyönyörû csipkék és egy hatalmas kövekkel és fodrokkal kirakott rózsa díszelget. Egy elég márkás darab volt, sokáig tettem félre, mire sikerült megvásárolnom, de úgy éreztem, megérte. Szerettem a különleges és szép ruhákat, ami kimutatta a nõiesebb, szexisebb oldalamat, nem pedig a vagányabb, átlagosat. Hiszen ilyen is tudtam lenni. Egy nõ legyen titokzatos. Persze ne áruljon sose zsákba macskát, de sose teregesse ki a lapjait. Egyszer legyen igazi nõ, akin minden férfi szeme megragad, ha belép valahova, máskor pedig legyen vagányabb, merészebb, akivel jókat lehet viccelõdni, társalogni, de továbbra is megõrizve az istennõ szerepét. Persze én mindennek tartottam magam, csak istennõnek nem. Sosem elégedtem meg magammal, pedig sok kedves bókot kaptam az emberektõl. De ez mit sem változtatott a magamról alkotott képen. Elég elkeserítõ dolog, ha az ember önértékelési problémákkal küzködik. De világéletemben ilyen voltam, ha ez 22 éves koromra nem változott, akkor nem is fog. De jól titkoltam, hogy szinte undorodtam saját magamtól. Ha kellett úgy viselkedtem, mint aki percenként kap szebbnél is szebb bókokat. Az ilyen ruhákat is azért vettem, mert ha magamon hordtam, legalább arra a pár órára amíg viseltem, kicsit másként láttam magam. De az a pillanatnyi kép hamar elillant, és visszatért az, hogy a tükörbe alig néztem. Azt mondják, ha egy nõ nincs megelégedve magával, azt messzirõl kiszúrják az emberek. Hát, nekem ezt senki se vette észre, remekül álcáztam magam, mint még sok mindent mást, ami bennem kavargott. De ezekre majd idõvel úgyis ki fogok térni.
A ruhához kerestem egy vékony, fekete legingset, ami kicsit áttetszõ volt. Messzirõl inkább nézett ki egy vékonyka harisnyának. Hozzá egy fekete platform talpú magassarkút kotortam elõ a szekrénybõl, aminek lakk hatású háló szerû mintázata volt elõl, a boka résznél cipzáros volt. Imádtam azt a cipõt. Extra darab, szinte senki lábán nem láttam még olyat, pedig nem egy dizájner darab volt, pár ezerért vettem egy kicsike cipõs boltban. De az olcsó árához képest nagyon jól bírta a kiképzést, és ami még ennél is jobb, tartotta a lábam. A magassága ellenére valami csoda folytán sose fáradt el benne a lábam, még ha egy egész estét is táncoltam végig benne.
Szõke, bordámig érõ hajamat pár mozdulattal behullámosítottam, egy aprócska rózsás csattal dobtam fel, ami szintén fekete volt, hogy menjen a ruhámhoz és a cipõmhöz. Ha már a ruhám ennyire sötét volt, úgy gondoltam egy kicsit színesebb sminket dobok fel magamra. Gyors alapozás után a szemzugban egy kicsit csillámosabb barnát dobtam fel, kifelé pedig feketével füstösre csináltam. Vékonyan kihúztam tussal, egy kis szempillaspirál, halványka pirosító, és egy barack árnyalatú, visszafogottabb szájfénnyel kentem be akjaimat, hogy annyira azért még se legyen erõs a hatás. Én készen álltam az indulásra, így átmentem Annához, hogy megnézzem õ hogy áll. Õ még csak fehérnemûben szaladgált és csak annyit láttam belõle, hogy a szekrénybe bújva dobálja ki egymás után a ruháit.
- Nikiiiii!!!! Mégis mit vegyek fel? Nincs egy ruhám se! - kérdeztem tõlem elkeseredetten.
- Ne mond már, hogy egyetlen egy olyan ruhád sincs, amit felvennél?
- Pár ruhám még Péternél maradt, és úgy terveztem, hogy holnap megyek le értük, nem gondoltam, hogy ma estére betervezel egy bulizást. Nem tudnál valamit kölcsön adni?
- Jaj te... Mázli, hogy ugyanakkora a méretünk. - mosolyogtam rá, majd átvezettem a szobámba. - Ha én feketébe vagyok, akkor... te legyél fehérben.
Elkezdtem kutatni a szekrényben, mire találtam egy fehér ruhát. Ugyanúgy comb középig ért mint az enyém, de a szabása teljesen más volt. Felül kicsit bõvebb fazonú volt, vállig le kellett húzni, a derekánál volt egy öv, ami csak az elejére volt varrva, masniban kellett megkötni. Egy vékony neccharisnyát kerestem neki, ami kimutatta lábainak barnaságát. Mivel fehér magassarkúm nem volt, kerestem neki is egy fekete magassarkút. Sima egyszerû fekete darab volt, az oldalán kövekkel kirakva, az elején pedig egy masni volt, az is kõ díszítéssel. Kiegészítõnek egy hosszú, bogyós nyakláncot akasztottam a nyakába, és így teljes volt az összhang.
- Táska is kell, vagy az van? - néztem rá, de mikor láttam, hogy kezd vörösödni, tudtam, hogy azt is az én készletembõl kell adjak neki, habár nem bántam, csak jót mosolyogtam zavaradottságán. - Tessék. - oda dobtam neki egy kicsi fekete bõr retikült, amibe elfértek az iratai, pénztárcája és a telefonja. - Gyorsan sminkelj, addig hívok taxit.
- De a hajam...
- Nincs vele semmi gond. Egyenes, benne kevés hullámmal. Úgy jó, ahogy a szárításnál beállt, ezen ne változtass.
Amíg Anna sminkelt felhívtam a taxi szolgálatot, és rendeltem egy járatot. Alapozásnak úgy gondoltam kinyitok egy üveg pezsgõt, és mind a kettõnknek töltöttem egy pohárral. Mire kitöltöttem az italt Anna kész is volt. Egy kicsivel visszafogottabb sminkje volt mint nekem, csak simán kihúzta a szemhéját tussal, alapozó, és vörös szájfénnyel dobta fel egyszerû sminkjét.
- Ejha... csodaszép vagy. - mértem végig.
- Áh, semmi extra, csak összedobtam valamit.
- Dehogy is, gyönyörû vagy. Hívtam taxit, azt mondták negyed óra, de majd úgyis csengetnek. Mivel mindjárt letelik az ígért idõ, igyuk meg gyorsan a pezsgõt, és mehetünk is le.
Megittuk az italt és lementünk a parkolóba. Mire le értünk láttuk is a beguruló jármût. Egy közeli clubba mentünk, aminek elég jó híre volt. Mire oda értünk látszott, hogy egy kicsike sor állt kint. Kifizettük a sofõrt és mi is beálltunk. Amíg várakoztunk láttam pár tinédzser lányt, akik hisztisen viharzottak el mellettünk. Gondolom nem engedték be õket, ugyanis korhatáros volt a hely. Errõl eszembe jutott, mikor mi mentünk úgy bulizni a barátokkal, hogy még egyikünk sem töltötte be a 18 éves kort. Volt, hogy az igazolványaink felmutatása nélkül engedtek be minket, máskor elküldtek, hogy amíg nem töltöttük be a korhatárt, addig felejtsük el a szórakozóhelyet. Ez is hely és biztonsági õr függõ dolog. Ha úgy van felöltözve az ember, fõleg a lányok, akkor be engedik õket. Fõleg, ha úgy vannak sminkelve, akkor akár 5 évvel is nézhetik õket idõsebbnek, így nem fogják elkérni tõlük a személyi igazolványt. De van, ahol tényleg nem kérnek semmit, csak menjenek az emberek, és ezzel is nagyobb bevétele legyen a helynek. Ilyen világot élünk. Szabálysértések egymás hegyén-hátán, senki sem foglalkozik a fiatalok biztonságával. Habár ezt pont én mondom, aki már annyi szabályt rúgott fel, hogy már észben sem tudom tartani, mennyi butaságot követtem el.
Kis várakozás után bejutottunk a helyre, ahol hangos zene szólt, a tánctér tele volt, fõleg táncoló párokkal, a bárpultnál is sokan álltak. Maga a hely nagyon jó volt, hangulatos bútorzattal, fényekkel. Volt külön kis rész, ahova le lehetett ülni az italokkal, és beszélgetni is, ott nem volt annyira hangos a zene, így még hallották is egymást az emberek. Mi helyet foglaltunk az egyik ilyen kis részben, majd egy idõ után rendeltünk a pincértõl italt. Amíg arra vártunk én nézegettem a táncoló tömeget és elmélkedtem rajtuk. Szinte minden bulin ugyanezeket a jeleneteket látni. Táncoló nõk és férfiak, szinte úgy nézik egymást mint a kiéhezett vadállatok. Próbálják becserkészni az aznap esti áldozatot, akit majd felvihetnek magukhoz, majd a reggel eljövetelével elválnak egymástól, és mint akik sosem találkoztak, nem is keresik majd egymást. De manapság ez a természetes. Biztosan régen is így volt, mikor én még nem éltem. De mára ez lett a megszokott. Az ilyen helyekre nagyon kevés ember megy le azért, hogy rendes kereteken belül ismerkedjen meg a másikkal, és rendes párkapcsolatot alakítson ki a másikkal. A nõk könnyûvérüek lettek, így a férfiak így állnak hozzájuk, és tekintenek mindegyikre egy darab húsként. De a férfiak ennek a másik fele. Sokuk mindenféle szépet és jót ígér a másiknak annak reményében, hogy egy heves, vad, szexualitástól túlfûtött éjszakát töltsön el kiszemeltjével, de utána úgy felszívódik mint a kánikulában le esett kevéske esõ. Volt, nincs alapon játsza mindenki a játszmáját. Azok pedig, akik azért mennek, hogy valaki normális emberi lényre találjanak, hatalmasat fognak csalódni és pofára esni. Én ezért nem reménykedek semmiben és látok bele olyat abba akit ilyen helyeken megismerek, ami nincs. Mert tudom, hogy szinte egy normális ember sincs az ilyen helyeken. Csak a csillagokat tudják lehazudni az égrõl. De ha õk játszanak, akkor én is bekeményítek. Játszadozom velük, mindenféle szépet és jót ígérek annak, aki ugyanezt teszi velem, és mikor már azt hiszi, hogy bekaptam a csalit, egyszer csak jön a hideg zuhany, és semmit nem kap. Még csak egy jutalom falatot sem, az ügyes és furfangos sztorikért. Ilyenkor persze nagyot csalódnak, de az hol érdekel engem. Én ugyanígy jártam szinte minden alkalommal, így már messzirõl kiszúrom azt, aki nem ugyanazért van ott, mint én. Csak ugyanazt csinálom, mint amit õ velem. Hülyére vesszük egymást, csak én egy kicsit kegyetlenebb formában szórakoztatom magam. Azt hiszi, hogy megkaphat, de nem, és ilyenkor látom azt a vörösödõ fejet, ami mindjárt felrobban, hogy rám vesztegette az idejét. Én jót szórakozom ilyenkor, így nincs lelkiismeret furdalásom semmiért. Rosszat nem teszek, nem bántok én senkit, se fizikailag, sem pedig lelkileg. Csak egy kicsit kiábrándítom, hogy a vadász szerepe nem mindig olyan nyerõ a nõk szemében.
- Szép estét hölgyeim. - gondolatmenetembõl egy kellemes férfihang rángatott ki. Felnéztem és velünk szemben egy sármos férfi állt. Jól ápolt, barna hajú, kicsit borostás, elegáns ruházat. Mondhatnám azt, hogy egy a több száz emberbõl, akik ott voltak a bulin, de már elsõ pillantásra megfogtak csodás különleges zöld szemei, és hamiskás mosolya. Szinte már azt mondtam volna rá, hogy igazi álom pasi, hogy minden nõ egy ilyen kaliberû embert álmod meg maga mellé.
- Viszont neked is. - mondtuk egyszerre Annával.
- Udvariatlanságnak vennétek, ha meginvitálnálak titeket a mi asztalunkhoz? Vagy nagyon zavarlak titeket? - mutatott egy pár méterrel odébb levõ asztalhoz, ahol megpillantottunk egy másik férfit. Annával egymásra néztünk és láttam rajta, hogy neki teljesen mindegy, hogy milyen választ adok, így úgy döntöttem, hogy egy kis ismerkedés sosem árt.
- Nem zavarsz, és köszönjünk a meghívást. Szívesen átülünk. - mondtam és felállva asztalunktól átültünk hozzájuk.
- Milyen udvariatlan vagyok, be se mutatkoztam. Annyira zavarban voltam, mikor oda mentem hozzátok, hogy el is felejtettem a legalapvetõbb dolgot. - mondta a barna hajú idegen. Milyen bájos. Ennél jobb szöveggel elõ sem tudott volna állni? - Én Tony vagyok, õ itt mellettem pedig az öcsém, Alan. - mutatott a mellette ülõre. Szinte a teljes ellentéte volt. Szõke divatos hosszú fürtök, kisfiús arc, kék szemek, kicsit lazább öltözet.
- És akkor most mondjátok el az igazi neveteket. - nevetett Anna, mire a Tonynak nevezett egyén teljesen zavarba jött.
- Tényleg így hívnak minket. Tudom, nehéz elhinni, hogy ilyen tökéletes magyar kiejtéssel magyarok vagyunk. De édesanyánk itt született, majd kiköltözött Floridába, ahol megismerte az édesapánkat. Mikor 3 éves voltam, és megszületett Alan, akkor összepakoltak mindent és visszaköltöztek ide. Azóta itt élünk. És kisgyerekként nem volt nehéz mind a két nyelvet anyanyelvi szinten elsajátítanunk. - mondta teljesen elvörösödve.
- Na ilyet se láttam még, hogy egy férfi zavarba jött és elpirult volna. - mondtam teljesen elámúlva. - Na, ez talán kicsit erõs megjegyzés volt tõlem. Ne haragudjatok. Én Niki vagyok, és ez a másik vicces hölgy itt mellettem Anna. Elnézést az udvariatlanságunkért, de tudjátok manapság olyan történetekkel állnak elõ akiket megismerünk ilyen helyeken, hogy meglepõdnétek.
- El tudjuk képzelni. Mi is találkoztunk pár fura nõvel. - jegyezte meg Alan. - Megkérdezhetném, hogy hány évesek vagytok?
- Anna és én is 22 évesek vagyunk.
- Talán ti is testvérek vagytok? - tette fel a kérdést Tony.
- Dehogy, csak barátnõk, és egyben lakótársak is. - mondta Anna. - És ti hanyadik évet rúgjátok?
- Tony 25, és ahogy mondta én vagyok a fiatalabb, én ugyanúgy 22 mint ti.
- És tényleg Floridából jöttetek? Azóta, hogy ide költöztetek, jártatok már kint? - kérdeztem. Kezdett felcsigázni a két férfi, ha hazudnak, akkor nagyon jól csinálják, igazi profik. Ha pedig nem, akkor kezdett érdekessé válni a dolog.
- Igen, én télen voltam kint, Tony régebben, ha jól emlékszem 2 éve. Amikor úgy van idõnk kimegyünk a szüleinkhez, õk egy kis idõre a munka miatt visszaköltöztek, de lassan jönnek majd vissza.
- Értem. - bólogatott hevesen Anna. Ahogy láttam õt is kezdték érdekelni az elõttünk ülõk.
- De ti is meséljetek valamit. Egyetemisták vagytok, vagy dolgoztok? - nézett rám Alan.
- Mind a kettõ. Egyetem mellett dolgozunk. Anna fényképészetre jár, én pedig média szakra.
- Akkor igazi mûvésznõkkel van dolgunk. - nevetett Tony, tekintetét továbbra is rám szegezve. A folytonos nézésétõl éreztem, hogy kezdek elpirulni és zavarba jönni, pedig ez nem sûrûn szokott elõfordulni velem. Elég jól tudtam játszani a jégkirálynõt, ha kellett, de õ valahogy, valamiért hatással volt rám.
- Mondhatjuk így is. Annyi biztos, hogy nem vagyunk átlagosak. - húztam a szám huncut mosolyra, közben Tony reakcióját figyeltem, aki továbbra is csak engem nézett.
- A beszélgetést hagyjuk egy kicsit késõbbre. Legalábbis én táncolni szeretnék. - mondta Anna és oda nyújtotta kezét Alannak. - Velem tartasz? - Alan felállt, kézen fogta a lányt és a tánctérhez vezette.
- Istenem... Alan annyira egy anyámasszony katonája. - fogta a fejét Tony és hangosan nevetett. - Arra nem volt képes, hogy felkérje a barátnõdet, pedig ahogy láttam teljesen el volt varázsolva a szépségétõl. Habár mindig félt megtenni a kezdõ lépést.
- Veled ellentétben, mi...? Az biztos amúgy, hogy Anna gyönyörû lány, pedig csak gyorsan összekapta magát, mert végig sürgettem.
- Igen, tényleg az. De valamiért még se õ ragadta meg a tekintetemet. - ahogy ezt kimondta hirtelen félre nyeltem az italom, és egy kisebb fulladás közepette valamilyen oknál fogva elnevettem magam.
- Na ne túlozz. Én a nyomába se érek. Csodálatos alak, gyönyörû porcelán baba arc, kevés sminkkel is akár egy modell. Én meg egy vakolatni sminket és egy órát töltöttem a tükör elõtt, mire valamit kitudtam magamból hozni.
- Ezt valamiért nem hiszem el. Nem tûnsz annak a tucat cicababának, akik smink nélkül egy zombi rondaságával vetekedhetnének. - erre már nem tudtam mit mondani, inkább elnéztem Anna felé, hogy meg van-e még egyáltalán. De mikor láttam, hogy önfeledten táncol és jól érzi magát Alan társaságában megnyugodtam. Visszafordultam Tonyhoz, de a zavarodottságom miatt nem tudtam mit mondani. Nem értettem, hogy mi van velem. Máskor olyan jól megtudtam játszani magam. De elõtte valamiért még se sikerült. Nem is ismertem, de valamiért úgy éreztem, hogy elõtte nem kell egy teljesen más embert mutatnom. Valamiért hatással volt rám, de nem tudom miért. Hiszen tényleg semmit nem tudtam róla.
- Szóval itt éltek kiskorotok óta. - tereltem el a témát magamról. Nem akartam még többet kiadni magamból, és arról, hogy én teljesen máshogy látom magam, mint õ elsõ látásra. - És ti is dolgoztok, vagy még tanultok?
- Alan igen, informatikai szakon van egy fõiskolán. Én apánk cégét vezetem, amíg távol van. Mikor itt van, akkor neki segítek a munkálatokban.
- Milyen cég, ha kérdezhetem?
- Amerikai termékeket és cikkeket árulunk. Kinek mire van szüksége. Be jönnek hozzánk, megrendelik, mi meg elhozzuk. Amolyan e-Bay szerû dolog, csak kevesebb postaköltséggel, megszabott áron. A kinti forrásaink miatt tudjuk hol és mi a legolcsóbb. És nem használt, hanem vadonatúj dolgokat hozunk.
- Hûha, ez elég jól hangzik. Ha netán szeretnék egy ruhadarabot akkor azt is elhoznátok nekem? - mondtam szórakozottan.
- Akár, ha az kell neked. Mondjuk ha egy neves divattervezõ egyik darabja kéne, akkor azt nem biztos, hogy olcsón tudnánk megszerezni, de ki tudja. Semmi sem lehetetlen.
- Értelek. Na, ha adsz egy elérhetõséget, akkor egyszer benéznék hoznátok. - itt ugrott a majom a vízbe. Ha megadja a címet, akkor nem hazudik. Legalábbis ha valós a cím. Ha kikerüli a dolgot, akkor rajta kaptam és végig hazudtak nekünk. És akkor innentõl kezdve átvehetem az irányítást.
- Ha adsz egy papírt és egy tollat akkor le írom.
Na ne. NEm kerülte ki a dolgot, teljesen meglepõdtem. Kerestem a táskámban papírt, adtam neki tollat és õ szorgosan le írta a címet, egy honlapot és egy telefonszámot is.
- Rajta van a számom is, ha netán, nem is tudom. Nem találnál oda, mert sokan nem szokták elsõre megtalálni.
- Hm, gondolom máskor is így szereztél új vevõt. Megismerkedtél valami lánnyal és tádám, meg is van.
- Nem, te vagy az elsõ akinek elmondtam, hogy mi a munkám. Eddig sose mondtam el, mert hogy õszinte legyek nem kevés jövedelmünk van ebbõl, és a sok pénzre éhes nõ egybõl kapott volna az alkalmon. Vagyis rajtam. Nekem erre meg nem volt szükségem.
- Hm... értelek.
Egyszerûen nem tudtam hova tenni Tonyt. Csak így a semmibõl felbukkantak az öccsével, és hogy egybõl kiteregette a lapjait. Valami bökkenõnek kell lennie a dologban, mert túl szép, és túl õszinte ez az egész, hogy igaz legyen. Az este hátralevõ részében szinte egyszer sem álltunk fel táncolni, én végig Tonyval társalogtam, habár szinte csak õ mesélt magáról, én nem árultam el sokat magamról. Szívesebben hallgattam és próbáltam ki ismerni õt. Próbált kérdezgetni dolgokat, amikre válaszoltam, de nagyon személyes dolgokba nem mentem bele, mondjuk azokba õ sem. Anna Alan társaságában szórakozott jól, szinte az egész estét végig táncolták.
Olyan hajnali 3 környékén már mind a négyen éreztük magunkon a hosszúra nyúlt éjszaka jeleit, így Alan hívott két taxit, amik egyszerre érkeztek meg a szórakozóhely elé.
- Köszönjük szépen a mai estét, nagyon jól éreztük magunkat. És szerintem Niki nevében is mondhatom ezt. - kacsintott felém Anna, amitõl elpirulva néztem rá Tonyra.
- Inkább mi köszönjük, nem gondoltuk, hogy ilyen jó társaságra lelünk egy ilyen helyen. - mondta Alan és oda lépett Annához. Valamit a fülébe súgott, Anna pedig csak bólintott és néha elmosolyodott. Eközben én csak álltam és vártam a taxit, Tony továbbra is csak engem vizsgált.
- Akkor ha gondolod, és van egy kis idõd, holnap elnézhetnél a boltba, én leszek majd bent.
- Délelõtt rá érek, szerintem el nézek. Ha nem is egy rendelés, legalább a beszélgetés miatt.
- Annak nagyon örülnék... Itt is van a taxi. Nos, hölgyeim még egyszer köszönjük a megtiszteltetést, hogy velünk töltöttétek az estét, fõleg kegyed. - fûzte nekem a mondat végét. Én csak zavartan mosolyogtam és mi is köszönetet mondtunk. Mindannyian elbúcsúztunk a másiktól és Annával haza felé vettük az irányt. A haza fele úton kibeszéltük az estét és a fiúkat, és hogy melyikünknek hogy sikerült az este azon része, amit nem együtt töltöttünk. Mikor haza értünk egy gyors zuhanyzást követve elköszöntünk egymástól és lefeküdtünk aludni. Nekem még egy ideig nem jött álom a szememre, mert az elmúlt estén gondolkodtam. Fõleg magamon. Egy jó ideje nem viselkedtem így férfival, mert egyiket sem tartottam méltónak arra, hogy egyáltalán bármit is megtudjon rólam. Mert féltem attól, hogy ezt kihasználva beférkõzhetnek az én kis világomba, a magánszférámba, akár csak egy kis parazita, amit utána nem tudtam volna ki írtani, fõleg az agyamból. Eddig akárkivel volt dolgom, mindig valamilyen fájó nyomot hagyott bennem, és senkinek nem akartam esélyt adni az újabb sérülésre. Még egy kicsire sem, mert azt már nem éltem volna túl. Így már jó ideje inkább egyedül tengettem a napjaimat, mint sem egy olyan férfi oldalán, akirõl tudom, hogy nem méltó hozzám, de én mégis teljesen bele vagyok habarodva. Mert ez eddig mindig így volt, de ezen változtattam. De Tony... nem tudtam hova tenni. Annyira közvetlen és õszinte volt, hogy valami hatalmasan nagy buktatónak kell lennie a dologban. Ilyen férfi egyszerûen nincs. Csak az olyan könyvekben és filmekben, amiket kifejezetten az összetõrt szívû nõknek írtak, hogy aból erõt merítve valahogy összekaparják magukat a földrõl, és újúlt erõvel folytassanak mindent ott, ahol egyszer véget ért. És nem csak a személyisége. Már maga a kinézete teljesen magával ragadott. Az a sármos arc, kidolgozott test, tipikusan az a férfi, akit el tudtam volna magam mellett képzelni. De valamiért nem akartam. És elhatároztam, hogy ki ismerve õt küzdeni fogok ez ellen.

 

                                                                                                                                                                                      

 


 

 

 


 


 


 


Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?