Mennyivel könnyebb lenne minden, ha az ember agyában lenne egy kicsike delete gomb. Ha valami teljesen a feje tetejére áll, véget ér egy párkapcsolat, elveszítünk valakit, vagy csak simán el szeretnénk felejteni valakinek, vagy valaminek az emlékét... csak megnyomnánk és nem emlékeznénk semmire. Úgy gondoljátok jobb lenne, könnyebb, ha egy mozdulattal elfelejtenénk mindent? De akkor mi van a kellemes emlékekkel? Azokkal a boldog perceket vagy órákat okozó emlékekkel, amik ahhoz a személyhez, tárgyhoz, vagy akár egy eseményhez kötnek minket. Azok ugyanúgy elvesznének a delete gomb alkalmazásával.

 

De mivel nincs ilyen gombbal felszerelkezve az emberiség, így meg kell bírkóznunk a kínzó, fájó emlékekkel. Ilyenkor nem tehet mást az ember, csak le ül, ha kell kisírja magát. Aztán vesz egy mély levegőt, lehiggad és újult erővel próbálja folytatni. Még ha úgy is tűnik egy-egy helyzetben, hogy ez teljességgel lehetetlen, képesnek kell rá lenniük. Hiszen ha nem használják fel azt a tömérdek maradék energiát az újabb frissítéshez, akkor a gépezet tönkre megy. És még egy drágán megfizetett szerelő sem tudja az okozott károkat helyre hozni. Mert ha darabjaira is szedi a gépet, nem fog tudni a legmélyére lemenni, a legapróbb darabokat megtalálni, majd azokat megjavítani. Ha igénybe vesszük a segítségét, akkor nekünk is kell segítenünk, hogy ő helyre hozza az okozott károkat. Mivel a mi hibánkból ment tönkre minden, mert nem próbáltuk korábban helyre hozni, segítenünk kell azzal, hogy próbáljuk mi magunk megjavítani mindazt, amit tönkre vágtunk. Ha már segítő kezet nyújtanak nekünk akkor ragadjuk meg, vegyük igénybe, majd köszönjük meg, hogy harcolt a javulás reményéért.

 

Ha úgy tűnik, hogy baromi nehéz frissíteni, mert nincs elég szakképesítésünk hozzá, akkor ne féljünk segíteni. Vannak barátaink, vannak emberek akik bármit megtennének értünk. Mindenkinek van legalább egy olyan ember az életében, aki tűzön-vízen át harcolna érte. Ha a káosz felhői közelednek, vagy már el is értek minket, és nem találunk ki belőle, akkor hívjunk segítséget, és majd ők kivezetnek minket  a napfénybe. Hiszen mi másért a barátaink ezek a személyek, ha nem azért, hogy mindent megtegyenek a boldogságunk érdekében. És ha majd el jön az idő, akkor majd mi is segítünk nekik frissíteni, hogy újból csodálatosan, 100%-san működjön a rendszer.