Elnézem a mai férfiakat, nőket és komolyan nem értem őket. Már régóta gondolkodtam azon, hogy írok erről egy bejegyzést, de ez eléggé lerágott csont, de akkor is megteszem, le írom, hogy én miként látom a mai párválasztás folyamatát. Felőlem azt mondanak rám az olvasók amit akarnak, nevezhetnek maradinak is, teszek rá. Ha rosszul látnám a dolgokat akkor tessék, várom a hozzászólásokat... Le lehet hurrogni, az se fog érdekelni...

Manapság tényleg az a divat, hogy elmennek az emberek szórakozóhelyekre, ott pár óra beszélgetés után felvisznek magukhoz valakit, egy-két gyors numera, aztán hello-szia? Ez egyaránt igaz nőkre és férfiakra is. Komolyan úgy nézik a másik nemet, mint amikor egy vadállat próbálja becserkészni az új áldozatát. Tényleg ennyire el vannak keseredve az emberek, hogy csak egyéjszakás kalandokba mennek bele, mert egy rendes párkapcsolatba már nem mernek bonyolódni? Annyira félnek az őket érhető fájdalomtól, hogy csak a testi szükségleteiket elintézik és kész? Aki pedig normális párkapcsolatra vágyna, az már inkább él remete életet, és hagyja a fenébe az ismerkedést. Mert úgyis csak olyanokba fog bele botlani, akik mást nem akarnak tőle... főleg nem párkapcsolatot. A nők mondhatni elkurvultak, a férfiak pedig azon versenyeznek, hogy melyikük vitt fel több nőt magához a hét folyamán. De ha bele gondolunk ezt mind a két fél elrontotta. Ha a férfiak így állnak a dolgokhoz, akkor a nők miért állnának másként, és ez fordítottan is teljesen igaz.

Az tény, hogy egy párkapcsolat rengeteg áldozattal, felmondással, változással jár. Alkalmazkodnunk kell a másikhoz. Lehet, hogy ha jobban megiskerjük, kiismerjük, akkor nem is fog nekünk annyira tetszeni, mint azt eleinte gondoltuk. Lehet, hogy pár hónap után hatalmas nagy pofára esés fog minket érni, szakítás lesz a vége, és a darabokban heverő szívünk még annál is kissebb részekre fog hullani? Ez ezzel jár... Az élet ilyen. Vagy mondhatni a sors fintora, hogy sok békát kell megcsókolnunk, amíg meg nem találjuk azt, amiből tényleg királyfi fog változni. Rengeteg csúf béka vár az emberre élete során. És lehet, hogy egy idő után ebbe bele fárad. De nem szabad. Mindenkire vár valaki. Lehet, hogy valaki elsőre megtalálja, valaki csak a sokadik próbálkozásra élheti át az önfeledt boldogságot, a szerelmet, és érezheti magát teljes biztonságban a másik mellett. Nem kell attól tartania, hogy egyik percről a másikra véget ér a dolog, megcsalják, faképnél hagyják és még sorolhatnám a buktatókat.
De amíg az emberek felfogása nem fog változni, addig sokszor fog az ember olyanokba botlani, akik nem akarnak tőle semmi komolyat. És ezen valahogy változtatni kéne. Mert végül is melyik férfi várna komoly kapcsolatot olyan nőktől... nők, pardon... ezek nem nők...  akik pár pohár alkoholért *vagy akár drogért, mert ilyenekről egyre többet hallani és látni* bármibe belemennek az átbulizott éjszaka folyamán. És a nők miért mernének közeledni a férfiak felé, mert már úgyis annyiszor törték össze szívüket, és úgyse várhatnak semmi komolyat, semmi lebilincselőt a másik féltől. Szóval... változzunk emberek, változtassunk azzon a rohadt felfogáson, mert ha minden így marad, akkor az emberek csak megkeseredett társakra fognak lelni, akik nem hogy kezdeményezni, de semmi mást nem fognak akarni.