:: Tick-tack-tick-tack ::2011.10.01. 18:05, Ayci
:: Music: Sara Bareilles - Gonna Get Over You ::
Az élet és az idõ senkit sem kímél. Mindenki felett nagyon gyors íramban telnek az évek. Én is lassan-lassan 20 éves leszek, és ez komolyan megijeszt. Egyik nap egy volt gimis osztálytársammal nosztalgiáztunk, beszélgettünk a sok-sok hülyülésrõl amiket a többiekkel elkövettünk a 4 év alatt, amíg egy osztályt alkottunk. Ahogy a régi sztorikat hoztuk fel összeszorult a szívem. Annyira jó volt abba a közösségbe járni. Annyira jó volt, hogy egyik nap se telt el unalmasan, mindig kitaláltunk valamit a többiekkel, hogy feldobjuk az unalmas órákat. És, lassan már 2 éve, hogy befejeztem a gimnáziumot, ez teljesen hihetetlen számomra. Pedig még annyira bennem van a legelsõ tanítási nap, amikor azt se tudtam ki kicsoda, senki se volt szimpatikus, aztán valahogy még is megismerkedtünk és megkedveltek engem a többiek. 2 éve lassacskán, hogy ezek az éveg véget értek...
Vissza gondoltam az elmúlt kb. 5 évemre, a gimisekre, és azokra a dolgokra amik azóta történtek velem. Annyi mindent elterveztem, hogy hogyan fog történni, mi lesz majd velem, az engem körülvevõ embereket. És ebbõl szinte semmi nem vált valóra. Ezen gondolatmenetet végig szõve rá jöttem, hogy nagy hülyeség elõre tervezni, mert az eltervezett dolgaink kb. 60-70%-a egyáltalán nem úgy fog bekövetkezni, ahogy azt mi elgondoltuk. Szinte nekem se úgy jött össze semmi. Jó, ezek közül vannak dolgok, amikért kb. a kisujjamat se mozdítottam, hogy sikerüljenek. De vannak amikért elég sokat tettem és küzdöttem, és "voálá" nem ott tartok ahol 5 éve elképzeltem magam. Úgyhogy... baromi nagy naivitás, ha az ember mindent eltervez. Legjobb barátnõm nagymamája szokta mindig mondogatni, hogy az ember sose tervezzen elõre, hiszen azt se tudhatja, hogy a következõ 2 perben mi fog történni vele. Akár egy szívroham is elkaphatja. Ez így elég nagy pesszimista gondolkodásra vall, de ha egy kicsit végig gondoljuk még is van benne igazság, nem is kevés. Mi van ha eltervezed, hogy pl. fél év múlva ilyen meg olyan posztot fogsz betölteni egy menõ cégnél, de történik veled valami, és bumm, lõttek a terveidnek. Persze vannak olyan dolgok, amikkel jó elõre számolni, hogy fog történni, de az esetek nagy részében nem éri meg, mert ha nem sikerül, vagy egy kicsit máshogy fog történni, akkor az úgy is csak csalódást fog okozni nekünk. Belõlem csak a tapasztalat beszél. Szó sincs arról, hogy pesszimista lennék. De mindenki máshogyan látja a dolgokat... Ki így, ki úgy. :)
|
Nem azt mondom, hogy a múltban élek. Én ugyanúgy a jelenben élek, mint mindenki más. És nem az volt a bejegyzésem lényege, hogy régen jobb volt mint most. Errõl szó sincs. Ezt csak megemlítettem, hogy ebbõl, hogy beszélgettünk ismerõsömmel a régi dolgokról, ebbõl kifolyólag jött az egész gondolatmenet, amibõl kikerekedett a bejegyzésem vége.
Igen, minden alapokra épül, és tervezni kell. De az se mindegy, hogy mit tervez el az ember, és mi az amit megtesz annak a megvalósulásának az érdekében. Mert minden összejöhet, de ha meg nem jön össze akkor úgy is csak csalódni fog az ember, így én ezért nem tervezek elõre semmit, már nagyon régóta. Csak sodródom a napokkal, és lesz ami lesz alapon élem az életem. Tudom, ez sem a legjobb felfogás, sõt, talán az egyik legrosszabb ahogyan egy ember gondolkodhat. De inkább sodródom, mint elõre tervezzek, és utána akárcsak a hideg víz a nyakamba, érjen meglepetésként, hogy ha nem sikerült a dolog.